A boglári kúp porából testem

A Balaton vizével összeállt.

Nem voltam, aztán egyszer csak lettem,

Badacsony visszhangozta születésem sikolyát.

 

Néném a Köd, csendes kendőt szőtt reám.

Úgy feküdtem alatta ott,

Aztán elhalt a nagy elán.

 

Kijöttem a fényre, mint most születő gondolat.

Harmattól tajtékzott bőröm,

Aztán bátyám a Föld, simogatta arcomat.

 

Ott születtem valahol, Berek nádas ölén,

Tojásból, mint vadkacsa,

Egy nyárfa hajolt fölém.

 

Elkopok majd,

Mint tanúhegyek kérges bőre.

De amíg még hajt

Vérem, nyomaim teszem minden kőre.

 

 

 

Rajz: Kuklis Ilona