A szánalom kárba veszett!

Kár volt szánnom bárkit is!

Bután nyújtottam a kezem,

Az egyik megharapott, s ellökött a másik is.

 

Aztán éheztem az emberségre.

Legyek tapogatói nyaltak körbe.

 

És így gyötörtek az évek.

Akitől nem vártam semmit, -szép lett.

Akiben bizalmam volt, -cudarrá vált,

S köribem nőttek a mostohák.

 

Mégis éheztem az emberségre.

Számban legyek nyála keverte az ételt.

 

Nem harapok többé, a fogam tört belé!

Kiköpött, véres nyálam, százak nevették.

Aztán korbácsért nyúltam és rájuk vágtam párat.

Nyaljátok fel mindannyian Belladonna nyálam!

 

Jóllaktam az emberséggel!

Számban e méreg lassan emészt el.